Az Erőszakmententes Kommunikáció bevezetése a Göcsej Kapuja Bak Általános Művelődési Központban

Az Erőszakmententes Kommunikáció bevezetése a Göcsej Kapuja Bak Általános Művelődési Központban- egy 2 éves pedagógiai innováció szakmai állomásainak leírása
 
Bevezetés
 
A Göcsej Kapuja Bak ÁMK Zalaegerszegtől 15 km-re található intézmény, mely magába foglalja a baki 8 osztályos általános iskolát (120 tanuló), a baki 2 csoportos napköziotthonos óvodát (50 fő), a sárhidai osztatlan alsótagozatos iskolát (20fő), illetve egycsoportos óvodát (20fő), illetve a baki Faluházat, mint közművelődési színteret. Az intézmény szakalkalmazottainak száma 24 fő, ebből 7 óvodapedagógus, 16 tanár és tanító, illetve egy fő közművelődési munkatárs.
 
A Göcsej Kapuja Bak ÁMK a korábban önálló baki iskolából, óvodából és a sárhidai óvoda-iskolából 2008-ban jött létre, melynek az első évben megbízott, 2009 óta kinevezett igazgatójaként irányítottam az Erőszakmentes Kommunikáció nevű konfliktuskezelő technika, módszer, szemléletmód bevezetését. 
 
Az EMK tantestületi elsajátítása első, koncepcionális vezetői döntésem volt. A módszert korábban ismertem, néhány más iskolában tanító pedagógus kollégámmal már tréningeztem Rambala Évával, így kézenfekvő volt, hogy irányításával kezdjük el a munkát.
 
Elemzésemben az első két év folyamatát mutatom be, az első ismerkedő évét, a második fejlesztő évét, melyet a TÁMOP 3.1.4. pályázat segítségével finanszíroztuk önálló intézményi innovációként. Részletesen kitérek az EMK alapú kortársmediátor képzés folyamatára, melyet egy 1 hetes bentlakásos táborban alakítottunk ki 20 gyermek és szüleik közreműködésével.
 
Munkámban alapdokumentumként használtam Marshall Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak , illetve az Így is lehet nevelni és tanítani című műveit.
 
Képzésünk folyamata során jegyzeteket készítettem, illetve támaszkodtam a bevont pedagógusok által kitöltött tanfolyami visszajelző lapokra és a záródolgozataikra, melyek tényeivel támasztom alá írásomat.
 
Munkám célja innovációnk bemutatása, tájékoztatás, a tapasztalatok továbbadása, hogy minél többen ismerjék, válasszák oktató- nevelő munkájukban az EMK-t.
 
 
 
Az Erőszakmentes Kommunikáció alapjai
 
Az EMK módszerének megalkotója egy jelenleg is élő és dolgozó amerikai származású klinikai pszichológus Dr. Marshall B. Rosenberg, aki Carl Rogers professzor tanítványaként dolgozta ki konfliktuskezelő módszerét, mely 
világnézethez, valláshoz, pszichológiai iskolához konkrétan nem kötődik. Az asszertív kommunikációnak nevezett módszer nagyon konkrét, pontosan leírt formájának is tekinthetjük az EMK-t, bár kidolgozója sosem hasonlította ehhez.
 
Marshall Rosenberg az emberiség békéjének szolgálatát tekinti elsődleges hívatásának, ehhez kíván hozzájárulni munkásságával. A módszerek pedagógiai leképezése ilyen módon tehát adaptáció, és egyben fejlesztő tevékenység is. Itt jegyzem meg, hogy az EMK rendelkezik oktatóknak, pedagógusoknak szánt kiadvánnyal (Rosenberg: Így is lehet oktatni, Budapest 2003). Rosenberg egy nagyon gyakorlatias, ezáltal csak készség szinten működő módszert rakott össze, melyet néhány szóban a következőképpen mutatok be:
 
Ha valaki azt mondja, hogy ezt vagy azt kell csinálni, két dolgot szoktunk tenni: meghunyászkodunk vagy ellenállunk. Az EMK ezzel szemben mást ajánl, a győztes-győztes (vin-vin) elv figyelembe vételével. Először is lecseréljük a gyermekkorunk óta használt nyelvünket, mely a minősítésen, összehasonlításon, követelésen alapszik. Nem azt keressük, hogy kinek van igaza, hiszen a maga módján mindenkinek igaza van, így tehát nem jutunk el sehova. Helyette megfigyeljük a szituációt amiben vagyunk, azonosítjuk saját és partnerünk érzéseit, saját és partnerünk szükségleteit, és megfogalmazzuk kérésünket partnerünk érzéseinek és szükségleteinek tiszteletben tartása mellett.
 
Látszólag egyszerű, valójában nagyon nehéz levetkőzni eddigi nyelvi és társadalmi szocializációnkat. A módszer használata ilyen módon feltételezi a készség szintű ismeretet és a tudatos alkalmazást. Ezért elsajátítása hosszabb tanulási folyamat eredménye, folyamatos visszacsatolással, nagyon kis lépésekkel, számtalan buktatóval. Jó hír, hogy mindig jön új szituáció, melyben javíthatjuk korábbi hibáinkat, tévedéseinket.
 
Az erőszakmentes kommunikáció abban segít, hogy szavakkal ki tudjuk fejezni, ami a szívünkben él, és meg tudjuk hallani, hogy mi lehet a másik szívében, függetlenül attól, hogyan fejezi ki magát.
 
Trénerünk, Rambala Éva Rosenberg professzor tanítványa, a kilencvenes években több évig közvetlen munkatársa is volt, eddig 30 országban oktatott EMK-t.
 
 
Az EMK tanulásának első éve- ismerkedés a módszerrel
 
Az intézményünk szakalkalmazottai az első évben három tréningnapon vettek részt, 25 órában. Ennek a tantestületi képzésnek elsődleges céljául a csapatépítést jelöltük meg. Korábban nem volt arra példa, hogy a nevelők
együttes tréningen vegyenek részt. Az új intézmény létrejötte kiváló alkalomnak kínálkozott ennek kipróbálására. A tréningnapok közül 2 októberben, egy márciusban került megtartásra.
 
A  tréningcsoport dinamikája némileg eltért a hagyományos (önkéntes) módon szervezett EMK csoportoktól. Bár az első évben fizettek a pedagógusok névleges hozzájárulást a képzésért, személyes áldozatvállalásról itt kevésbé beszélhetünk, ami kezdetben nyilván rontotta a motiváltságot.
 
Az önkéntesség sem volt jelen a szó klasszikus értelmében, hisz bár a kollégák érdeklődése a megtapasztalt sikerek arányában pozitív irányba mozdult el, azért az innováció mégsem belülről fakadó szükségletükből indult el.  Ez tehát hátráltató tényező volt eleinte.
 
Emellett a zárt közösség akaratlanul olyan csoportdinamikai tulajdonságokkal rendelkezik, melyek hátráltathatják a tanulást, a csoportban elfoglalt hely ugyanis kivetülhet a kollégák tanfolyami, tanulási aktivitására is.
 
A helyzeten úgy próbáltunk változtatni, hogy a Zalaegerszegen más csoportban végzettek számára is kinyitottuk a tréning kapuit az első alkalmakkor, ezzel is oldva a munka belterjességét. Ettől függetlenül a belső indíttatás felemás volta, a személyes hozzájárulás hiánya, illetve a belterjesség kockázati tényezője volt az első tréning napoknak.
 
A tantestületünk derék módon végigdolgozta az első két napot (ráadásul szombatra és vasárnapra esett). Az EMK rengeteg feszültséget oldott fel a pedagógusokban, melyek az integrált intézmény létrejötte körüli bizonytalanságból, az új helyzet ismeretlenségéből, illetve a tanévkezdés nehézségeiből is adódtak. 
 
A csapatépítés szempontjából kiválóan működött a módszer. A gyakorlatok segítették a korábban szoros munkakapcsolatban nem lévőknek egymás megismerését, illetve a közös tapasztalások is pozitív irányba mozdították el az új testületet. Hamar kiderült, hogy hasonló problémákkal küzdenek a nevelők Bakon és Sárhidán is, az óvodákban és az iskolákban egyaránt. Ez pedig a nehezen nevelhető, magatartászavarosnak, agresszívnek érzékelt gyerekekkel való foglalkozás. Fejlesztésük, szocializációjuk, tanulás iránti motivációjuk fenntartása. A probléma felismerés sokat segített a megoldások közös keresésében.
 
Az első két tréningnap legnagyobb, sok szempontból revelatív felismerését mégis az a megtapasztalás hozta, hogy elsőként a pedagógusnak (és minden embernek) önmagát kell elfogadnia, a saját jóllétéért kell kiállnia, hiszen különben nem tud alkotó módon (szívből) kapcsolódni a másik emberhez, csak minősítéssel, agresszióval, parancsolgatással vagy behódolással.     
 
Nem lehet kellő erővel hangsúlyozni, hogy mennyire fontos - különösen azokban a szakmákban, mely személyes interakciókra épül, ráadásul aszimmetrikus kapcsolódású, mint az egészségügy és a közoktatás - ez a típusú felismerés, mely személyes tapasztalatom alapján jórészt hiányzik a pedagógusokból, ahogy ennek tényét a tanfolyami visszajelző lapjaikon is elismerték a kollégák.
 
Radikálisan újnak számított a módszer nyelvezete, az érzések és szükségletek mentén való kommunikálás, melynek elsajátítása tapasztalhatóan nagyobb időszakot (éveket) vesz igénybe. Ám kétségtelenül elkezdődött ennek a megtanulása is.
 
Kollégáim leginkább a megegyezéses módszer használata ellen tiltakoztak. Nehezen tudták összehangolni a sokszor több évtizedes pedagógusi tapasztalatukkal, hogy a gyereket egy problémás szituációban nem legyőzni kell, hanem megegyezni vele az érzések és szükségletek mentén. 
 
Állandóan leblokkolta a pedagógusok egy részét az igazságkeresés, a tanári tekintély, felsőbbrendűség mindent felülíró dogmája. Az első két nap eredményeit azzal tudtuk összegezni, hogy rögtön  lekötöttük a következő tréningnapot tavaszra.
 
A tavaszi találkozás már oldottabban zajlott, melyet motiváltabbá tett egy időközben beadott és később elnyert TÁMOP 3.1.4. pályázat, mely azt a reményt is jelentette, hogy lehetőségünk lesz az EMK-val való még szisztematikusabb foglalkozásra a következő tanévben.
 
 
 
A második év: EMK tanulása a TÁMOP 3.1.4. program keretében nagycsoportos tréningen és különböző formájú és tartalmú mentorálással
 
Intézményünknek lehetősége nyílt a TÁMOP 3.1.4. program keretében, mely a kompetencia alapú oktatás, az egyenlő hozzáférés bevezetése céljából került meghirdetésre, önálló tantestületi innovációt választania. Ezzel élve folytattuk bővített keretek között az EMK tanulását, illetve bevezetését a Göcsej Kapuja Bak ÁMK-ban.
 
Az EMK módszertana kiválóan egészítette ki a projekt különböző új, kooperatív tanulásszervezési eljárásait, a folyamatok kommunikációs-lélektani oldalának fejlesztésével. A pályázat keretet adott 30 tantestületi tréningórára, illetve 60 mentori órára, valamint egy EMK tábor megszervezésére is.
 
Az EMK képzés formája az előírások miatt a Rambala Éva és Jónai Éva Hava által kidolgozott OM által akkreditált 30 órás tréning lett. Ez némileg
strukturálta is munkánkat, ettől függetlenül mód nyílt az egyéni formák keresésére is.
 
Így az EMK képzést- a többi általában egy háromnapos hétvégére tervezett képzéssel szemben- 6 részletre osztottuk, novembertől- áprilisig minden hónapban 1 délutánt töltöttunk tréninggel. Ezt azért választottuk, hogy a készségek kialakulásához, a kérdések megfogalmazásához, az osztálytermekben való kipróbáláshoz több idő álljon rendelkezésre. 
 
Bár szervezési szempontból okozott nehézséget, a forma igazolta a hozzá fűzött reményeket. Ugyanakkor magától értetődik, hogy nem kellett a tanulást előröl kezdeni, hiszen az alapokat már megszerezték a pedagógusok az előző évben. Ilyen módon minden tréningnap egy kicsit az ismétlést, az elmélyítést és az új technikák tanulását is jelentette. Kiváló stressz oldó hatással is bírt, felüdülésnek számított. Aki különösen terhelten, feszülten, gondokkal telve érkezett, az is ki tudott szállni a hétköznapi küzdelmekből néhány órára, hogy energikusabban, kreatívabban, saját magával is türelmesebben tudjon szembenézni aktuális feladataival. Ezt az összegzést alátámasztják a pedagógusok által kitöltött visszajelző lapok is.
 
A tanfolyam legérdekesebb részeit az empátia adás önmagamnak, empátiával meghallgatása a másik embernek, az emk-s kritika, a nemet mondás az EMKval, illetve az EMK-s köszönet mondás jelentette. Emellett elsajátítottuk az EMK-s mediálás alapjait is.
 
Elmondhatjuk, hogy minden kollégának sikerült a tudatosság magasabb szintjére lépnie, alapokon elsajátítani az EMK zsiráfnyelvét. Igazolják ezt azok a dolgozatok is, melyet a képzés végén készítettek el munkatársaim. Ebben 3 fő kérdést jártak körül: mi az, amit a tanultakból elfogadnak és kipróbálnak, mi az, amit elfogadnak, de nem alkalmaznak, illetve mi az, amit nem tudnak elfogadni.  
 
A legtöbb kérdőjel három területen maradt meg. A visszajelző lapok szerint a legnehezebben a KELL-től való megszabadulást tudják néhányan elfogadni. Úgy érzik KELL-ek nélkül nem lehet sem az oktatást működtetni, sem az életre megfelelően felkészíteni a ránk bízott tanulókat. A másik ilyen probléma a módszer alkalmazásának terepe. Több kolléga álláspontja szerint a tanórák egy részében, különösen az új anyagrészeknél nincs idő érzések és szükségletek szintjén megközelíteni az adott problémát, illetve kifogásként jelölték meg az ámk dolgozói, hogy érzésük szerint nem minden emberhez lehet a módszerrel közelíteni.
 
A szakmai válaszok természetesen adottak a problémákra, itt csak abból a szempontból vetettem fel, hogy milyen kérdőjelek maradtak a második év után. Ezen  nem érdemes csodálkozni, évtizedes beidegződéseket nem lehet sem 30, sem 60 óra alatt megváltoztatni.

 A 30 tréning órát alkotó módon egészítette ki a 60 mentori óra, melyet összeszámolva azért jócskán több lett. Módszertanilag a mentori órákat a következő foglalkozási formákra használtuk fel: 
 
Kiscsoportos szakmai fejlesztés 3 alkalommal a 2., 3., és 6. tréningnapot követően. A tantestületet 5 csoportra osztottuk, a csoport alakítás önkéntes volt, az intézmény vezetői csak a végén csatlakozhattak csoporthoz. Ezzel a módszerrel olyan bizalmi légkör alakult ki, hogy bizonyos csoportfoglalkozáson a trénerünk -beszámolója alapján- 55 percig szóhoz sem bírt jutni. Természetesen a kiscsoportban elhangzottak, a nagycsoporthoz hasonlóan is tréningtitkot képeztek, mely diszkréten és jól működött egész évben. A csoportmunka alkalmanként 90 percig tartott, a munka a csoport által felvetett aktuális probléma köré szerveződött.
 
A mentori alkalmak második nagy csoportja az EMK bevezetésének módszertani óráira ment, illetve bemutató órákra és annak elemzésére. A módszertani foglalkozáson két rutinosabb EMK-s kolléga volt segítségünkra, Panyi Katinka zalaegerszegi tanítónő, aki alsós osztályában sikeresen használja már 2 éve az EMK alapjait, illetve Vas Éva óvónő. Módszertani foglalkozásuknak speciális jelleget adott, hogy az EMK-t drámajátékkal is ötvözték a bemutatót tartó kollégák.
 
Elfogadva ezt egy lehetséges megoldásnak, intézményünk a drámajáték nélküli formát próbálta ki gyerekekkel és szülőkkel az egy hetes intenzív, bentlakásos EMK táborban és rögzítette pedagógiai programjában, melyre még visszatérek. A módszertani foglalkozások sok segítséget adtak az érzések és szükségletek nyelvezetének bevezetéséhez, a legnagyobb tetszést az érzések területén Katinka smile figurái aratták, a szükségleteknél nagyon jó kiinduló pontot jelentettek a Pusztaszabolcsi Zsiráf Óvoda honlapján található rajzok.
 
A mentori órák harmadik ága a szülői képzés volt. Önkéntes alapon hirdettük meg mindenkinek. Hívásunkra kialakult egy 7-8 fős kitartó csapat, akik 4 tréningnapot velünk töltöttek, alkalmanként 120 percet, és bekapcsolódtak az EMK tábor hétvégi eseményeibe is. A szülői aktivitás különösen a 3. és 1. osztály közösségében volt erős, mely orientált bennünket a bevezető osztályok kiválasztásában is.
 
A szülői képzésen az EMK alapjainak tanulása mellett az egyéni nevelési problémák álltak középpontba. A nyílt légkörű és őszinte találkozáson a szülők számtalan nevelési dilemmát osztottak meg velünk. Nem meglepő, mégis furcsa volt azzal szembesülni, hogy megváltozott világunk legalább annyi feladványt ad a szülőknek, mint a pedagógusoknak. A szülők számára a nevelőkhöz hasonlóan kezdetben teljesen furcsának tűnt a konfliktusok érzések, szükségletek alapján való megközelítése. A negyedik alkalommal
már pozitív visszajelzések, sikerbeszámolók hangzottak el a tréningen, mely nem csak az elfogadó attitűdöt mutatta, hanem az adaptálható tudás megszerzésének kezdetét is.  
 
A szülői alprogram, az eredeti célunk mellett, hogy támogató hátteret képezzünk a tanórai munkához, megerősített bennünket abban is, hogy az iskolai nevelés szempontjából mekkora jelentőségű a szülők képzése is. A magyar oktatásban van ennek egyfajta hagyománya, általában a szülői értekezletek feladataként értelmezve. Jelezni szeretném, hogy itt a szülőkkel való foglalkozás jóval meghaladta a hagyományos iskolai keretek lehetőségét. Érdemes lenne  a  pedagógus továbbképzési rendszer keretében- mely egyre inkább kiegészül a horizontális tanulás különféle módjaival (mentorálás, hospitálás, bemutató órák, tantestületi közös képzések)- a szülői mentorálást, továbbképzést bevezetni iskolai keretek között, megelőzve ezzel nagyon sok gyermek-szülő viszonyt megterhelő konfliktust.
 
 
Egy hetes EMK tábor 7-13 éves gyerekeknek,  a hétvégén szülői részvétellel is
 
A TÁMOP 3.1.4. programnak volt egy olyan sajátossága, hogy a pedagógusokat felkészítő tanfolyamok és az itt elsajátított tartalmak bevezetése egy tanévre esett, mely aztán több szakmai nehézséget is szült. Létezett kompetencia alapú képzés, mely csak februárban került megszervezésre,  utána az érintett kolléga kénytelen volt áttervezni további foglalkozásait, a tantárgytömbösítés anomáliáira pedig nem is térnék ki. 
 
Az EMK kapcsán abban maradtunk, hogy a vállalkozó pedagógusok elkezdik a munkát a szorgalmi időszakban, mely több osztályközösségben is megtörtént, elsősorban a megfigyelés, érzés, szükséglet nyelvén való kommunikálással, illetve az ezekre a területekre vonatkozó szókincs fejlesztésével és elsődlegessé tételével. 
 
Abban is megállapodtunk, hogy a kitűzött célunknak megfelelő programot egy 1 hetes bentlakásos táborban próbáljuk ki intenzív módon, melynek végső célját az EMK alapú gyermekmediátor képzésben jelöltük meg. 
 
A tábornak- amely a nyári szünet második hetére esett- szakmai vezetését is vállalta mentori tevékenysége keretében Rambala Éva. Ez az intenzív bevezetési forma igazolta várakozásainkat, ugyanakkor a pedagógus tréninget követő visszajelzések éppen emiatt még fogalmaztak meg kételyeket az EMK alapú diákmediátor képzés gyakorlati mikéntjéről, hisz ezek a tapasztalatok a tréning lezárásakor még nem álltak rendelkezésre. A tábor eredményiről az augusztus végi projektzáró kertében számolunk be, ahol ez a fáziseltolódás a helyére kerül.
A tábor szakmai programja Rambala Éva, Vargáné Molnár Adél, illetve az elemzés írójának innovációja.
 
A táborba 20 gyermeket invitáltunk meg.  A kiválasztásuk alapja a szülői és pedagógusi aktivitás volt, a támogató környezet erősebb fenntartása érdekében. Így a szülői derékhadat adó 3. osztály került középpontba Vargáné Molnár Adél osztálytanítóval és 11 gyermekkel, közülük egy SNI-s tanulóval. Az osztályból más elfoglaltság miatt csak 2 gyermek nem tudott eljönni. Az első osztályból, ahol szintén nagy volt a szülői aktivitás, a táborba 3 gyermek érkezett Béresné Simon Eszter osztálytanítóval, hozzájuk a szülői hétvégén még három társuk is csatlakozott.(Az elsősök más táborban is érintettek voltak, így több szülő inkább ezt a köztes formát választotta a gyermekek életkora miatt, ugyanakkor jelezve elkötelezettségüket a képzés iránt is.)  Volt 3 másodikasunk is, illetve egy hatodikosunk és hetedikesünk . Őket azért invitáltuk meg, hogy az érdeklődő közösségekből legalább egy diák töltse velünk a hetet. Bíztunk abban, hogy az összezártság önmaga generál rengeteg konfliktust, melyek nyersanyagul szolgálhatnak a napi tanulásunkhoz.
 
A tábor időbeosztása értelmében 9-13 óra között voltak az EMK foglalkozások, melyet délutáni szabadidős sáv követett, illetve a vacsora utáni vetélkedők. Az  EMK tréninget követő programokban külön támogatást kaptunk Baloghné Bacsa Ibolya művelődésszervezőtől, és Oláh István helyettes kollégámtól. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert Rambala Éva vezetésével minden este külön értékeltük az aznap történteket, illetve együtt készültünk fel a következő napra. 
 
A program gerince ugyan adott volt már a tábor előtt, de a pontos tematika napról-napra került rögzítésre. A tábor keddtől-hétfőig tartott, az utolsó napon is tartottunk foglalkozást. A szülők szombatra és vasárnapra érkeztek, bekapcsolódtak a gyermekek tanulásába, illetve a szabadidős programokba is. Itt jegyzem meg, hogy a szülők vasárnap esti távozása a gyerekek között, ahogy azt vártuk is, járt némi feszültséggel, ami kezelhető volt. Az utolsó napot csak 2 kisgyermek nem töltötte velünk, akik ragaszkodtak, hogy szüleikkel mehessenek haza. Tökéletesebb lett volna egy hétfő- vasárnapi periódus, amit ebben az évben nem tudtunk megvalósítani, de ez nem bírt lényeges befolyásoló erővel.
 
A tábori konfliktusok jó része gyerek-gyerek közötti volt, nyilván nem véletlenül adták saját maguk a tábornak a „ Lányok kontra fiúk” nevet, illetve a NEMek mögötti IGENeket kereső gyakorlatnál szülő-gyermek közötti konfliktusok idéződtek fel. Jól tudtuk működtetni a megegyezéses rendszert, említésre méltó konfliktusról  pedagógusok és gyerekek között nem tudok beszámolni.
 
Ezzel szemben minden foglalkozás előtt megajándékoztak táborozóink bennünket egy-egy zokogással kísért konfliktussal, melyek nagyon
változatosak voltak, magjukban szerencsére a fizikai erőszak helyett kapcsolódási problémák álltak. Általában ezekkel az aktuális problémákkal indítottunk. Az érkező konfliktust az érzelmi töltöttsége miatt Éva mediálta, mely egyben bemutató is volt a gyerekeknek. Az alapnyugalom megteremtése után rövid, 3 perces relaxálás következett, majd  beszélgetőkörrel folytatódott a délelőtt. Egy kacsafigurát adtunk körbe. A „Hogy vagy most?” kérdésre az válaszolhatott, akinél a kacsa volt. Ez a kör alkalmanként 20 percet vett igénybe, néha többször is körbejárt a kacsa, ha valaki még szólni kívánt, illetve lehetőség volt passzolni is. Ennél a ráhangoló gyakorlatnál a másiktól kérdezést és a reflektálást kizártuk, hogy ne terelődjön el másra a figyelem.
 
A gyerekek az egy hét alatt a klasszikus EMK tematika szerint tanultak, az életkori sajátosságaikhoz igazítva azt. Ha kellett oldó, ha kellett koncentrációs gyakorlatokat iktattunk közbe segítségként. Természetesen volt egyéni munka, csoportmunka, illetve demonstrációs bemutató is. Meglepődve tapasztaltuk, hogy tanulóink mennyivel könnyebben kapják el az EMK fonalát, mint a felnőttek. Az összegyűjtött pozitív és negatív érzések, illetve szükségletek természetesen kikerültek a falra az EMK-s mondatok segítése érdekében. Ezeket a listákat a gyermekek induktív módon alkották meg. Inkább a szükségleteknél használtuk a tréneri reflexiót abból a szempontból, hogy mi a  szükséglet, és mi nem az.
 
A minősítés nélküli megfigyelésre többször is visszatértünk. Sokat segített a pontos megfigyelési készségének kialakításában az írásban rögzítés, melyre már az elsős gyerek is képes volt. Az írásbeliség tömörebbé tette a megfigyelést, illetve könnyebben rá tudtunk ebben a formában mutatni a hibákra. A megfigyelés leírása a mediáció alapjául is szolgált. A tábor végén már írásbeli háttér nélkül, szóban is képesek voltak nagyon pontos megfigyeléseket mondani a gyerekek azokról a konfliktusokról, melyet mediálni kívántak.
 
Nagyon izgalmas volt a szülői NEM-ek mögött rejlő IGEN-ek megkeresése. A gyerekek saját konfliktusaikat idézték fel, amikor a szülők nemet mondtak valamire. A gyermekek közösen azt tippelték meg, hogy a NEM mögött mire mondott a szülő IGEN-t. Ez természetesen az érzés és szükséglet megjelölését jelentette. Volt itt megtiltott horror film, fagylaltevés, ruhavásárlás is, ezek szintén a falra kerültek plakát formájában.
 
Az érzések kifejezésének gyakorlásához a gyerekek  érzéstérképet készítettek. Ez egy nagy vászon volt, melyet saját érzéseik szerint színekkel festettek ki. Középen voltak a semleges érzések, egyik oldalon a pozitívak,a másik oldalon a negatívak. Sokszor használtuk szókincsbővítésre, mélyítésre olyan módon, hogy a gyerekek párba állva az egyik a térkép egy bizonyos részére helyezkedett, míg a másik megtippelte érzését. Sokszor több tippre is
szükség volt, ezzel azt is megerősítve, hogy a másik érzéséről csak kérdezni tudunk, ha kell többet is, de állítani nem szabad semmit.
 
A mediálásnak két formáját tanulták meg diákjaink a táborban, az egyszerű mediálást és az EMK alapú mediálást. Az egyszerű mediálás  két lépcsős, a konfliktus főszereplői, illetve  akik érintettnek érzik magukat, közösen rekonstruálják az eseményt a mediátor segítségével. Ez addig tart, amíg a konfliktusban érintett két fél el nem fogadja sajátjának a közösen összerakott eseményeket. Ezek után a mediátor közvetítésével az érintettek megegyeznek a helyreállítás módjában. Tapasztalataink szerint az események rekonstruálása ( az EMK-s folyamatban ez az első lépcső- a megfigyelés) önmagában már képes feloldani a konfliktust kísérő indulatokat, mely a helyreállítás alapja. A közös megfigyelés kialakítása az érzelmekkel teli, friss konfliktusoknál sokszor időigényes feladat, melyet a gyakorlás hamar, és érzékelhetően felgyorsít. A mindkét fél által elfogadott mediátor nem ítélkezik, nem javasol, csak közvetít.
 
Az EMK alapú mediálás előfeltétele, hogy az érintettek ismerjék és használni tudják az EMK-nyelvezetét, technikáját. A táborban már a 3. naptól használni tudtuk. Itt a megfigyelés ismertetése után az egyik fél közli az esettel kapcsolatban felmerült érzéseit, szükségleteit, kérését. Ezek után a mediátor visszamondatja az elhangzottakat a másik féllel. Ennek a célja, hogy bizonyságot nyerjünk arról, hogy a partnerünk olyan állapotban van, melyben képes meghallani bennünket. Ha ez megtörtént, következik a szerepcsere. A másik érintett mondja el a megfigyeléssel kapcsolatos érzéseit, szükségletét kérését, melyet a partner itt is visszamond. Ilyenkor általában már feloldódik a konfliktus, visszaáll a kapcsolat. Ettől függetlenül a mediátor a megoldási stratégiákban is (kérés) közvetít (Hogy vagy te azzal, hogy..?), ennek közös nevezőre hozásával fejeződik be a mediálás. A megoldási stratégia sohasem formális (Pl. Nem bocsánatkérés), a kapcsolat helyreállításáról szól, és konkrét(Pl.  Fussunk egy kört a ház körül).
 
A táborban a gyermekek több konfliktust mediáltak. A pedagógus szerep itt a mediálás követése, finom segítése volt.  A 6 kiscsoport munkáját 3-an segítettük. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert tapasztalataink szerint a gyermek képes meghallgatni a sajátján kívül még 1 csoportot, de többet nem. Ha a gyerekek egy pedagógussal ténykednek, a többi csoportnak célszerű más, önálló feladatot adni, amíg kettesével támaszt adunk a mediáló csoportjainknak. Amíg a gyerek nem használja pontosan a technikát, lehetőleg álljon mögötte segítő. A tanulást érdemes már egy kicsit kihűlt (régebbi, ám felidézhető) konfliktuson folytatni, hogy az élénk érzelmek ne sodorják el valós célunkat, a mechanizmus rögzítését.
 
A mediálásról összefoglalóan azt tudom elmondani, hogy elkezdtük a gyerekekkel a technika megtanulását, melyben sokat haladtunk előre, de nem jelenthető ki, hogy a tábor végére kész mediátoraink lettek . Ellenben az
elmondható, hogy rendelkeznek olyan készségekkel az érintettek, mellyel a következő tanévben pedagógusi vezetéssel eljutnak a kortárs mediátor szerepig.
 
Nem tudtuk a táborban pontosan kiszámítani, a szülőkkel együtt hogyan szervezhető úgy a foglalkozás, hogy az mindenkit lekössön. A választ itt is a gyakorlat hozta meg. A közös foglalkozás első részében szülő gyermek együtt tréningezett, majd amikor a gyerekek figyelme már lankadt, rutinosan elvonultak játszani, a tréning pedig átalakult szülői képzéssé.
 
Tanulságos volt az empátiával meghallgatás gyakorlata. Itt a szülőknek és gyermekeknek 3 percig kellett empátiával hallgatniuk a másikat, a felnőtt tréningen szokásos 10 perc helyett. Gyerekeknél ezt az időt látjuk célszerűnek tartani. Érdemes a gyakorlatot gyermek-szülő párban elvégezni. Első alkalommal bizony furcsa volt a szülőknek, nehezen tudták még a 3 percet is kihasználni.
 
Összefoglalóan elmondható, hogy az egy hét együttlét iskolai keretek között jóval nehezebben megszerezhető információt adott az EMK iskoláskorúak közötti bevezetéséről. Az itt szerzett tapasztalatainkat a továbbiakban bázistapasztalatnak tekintjük.  Igazolódott Rambala Éva azon feltevése, hogy az EMK mechanizmusa megtanulható a maga naturális mivoltában iskolások, zömmel alsó tagozatosok között is. 
 
Újra kiemelem, hogy itt a végcélunk nem egyszerűen az EMK megtanítása, hanem a kortárs mediátor képzés. Ez azért nagyon fontos, mert az egyszerű mediálás EMK nélkül is működtethető, így a pedagógiai eredmény rögtön kézzelfogható, a cél nem veszik el a távoli ködös homályban. A továbbiaktól azt várjuk, hogy a mediálás folyamata éppen a legnehezebben nevelhető, konfliktusos gyermekeket segíti majd a felzárkózásban, hiszen nekik van a legnagyobb esélyük, hogy problémáikkal a mediálás folyamatába többször kerüljenek be. Így az EMK technikáját is ők fogják a legtöbbet gyakorolni. Ettől konfliktusmegoldó, érzelmi intelligenciájuk fejlődését várjuk. A módszer tehát képes a hátrányos helyzetből is előnyt kovácsolni.
 
 
Továbbhaladás a következő tanévben
 
Az EMK bevezetése a megszerzett tapasztalatok alapján rögzítésre került az ÁMK pedagógiai programjában, Vargáné Molnár Adél és Béresné Simon Eszter munkája alapján, mely augusztus végétől interneten is elérhető az intézmény honlapján. 3  különböző korú csoportban (2., 4., 8. osztály) a szociális kompetencia fejlesztés részeként, heti 1 órában, a napközis szabadidős sáv keretében folytatjuk tanulóinkkal a munkát. Novembertől vállalunk kollégáimmal és Rambala Évával együtt bemutató órák tartását is
intézményünkben. Emellett a sárhidai alsó tagozaton és a baki óvodában is elkezdjük a kortárs mediátorképzést.
 
Távlati célunk gyakorlatunk fejlesztése, tapasztalataink terjesztése, hogy egyre kevesebb gyermek tapasztalja meg a ma még oly gyakori iskolai kudarcokat, hogy egyre kevesebb gyermekről állítsa az iskolarendszer, a már 12 éves korban oly gyakori minősítést, mely szerint a tanuló fejleszthetetlen. 
 
Hitünk szerint a magyar oktatás szempontjából ez az egyik legégetőbb kérdés.
 
 
Összefoglalás
 
Az Erőszakmentes Kommunikáció nevű Marshall Rosenberg nevéhez fűződő konfliktuskezelő módszer bevezetésének tapasztalatai a Göcsej Kapuja Bak ÁMK-ban  a következőkben foglalhatók össze:
 
1. A módszer önmagában is működik, ugyanakkor kiválóan harmonizál a kooperatív oktatási technikákkal, ilyen módon illeszkedik az oktatásfejlesztés hazai és nemzetközi törekvéseihez. A lelki nevelésen keresztül mindenképpen új dimenziót hoz a rendszerbe. 2. A tantestületi együttes bevezetés hatékonyabbá teszi a használatot, járulékos haszna még a csapatépítés, a nevelők mentálhigiénés gondozása, melynek technikáját ők is elsajátítják. 3. Célszerű a tanfolyamon rendelkezésre álló időt hosszabb távra szétosztani, ezzel lehetőséget adva a készségszint mélyebb kialakulásához. 4. A gyermekek számára az EMK nyelve kevesebb gondot okoz, mint a felnőtteknek, hiszen az ő minősítő nyelvezetük még kevésbé merev, mint a felnőtteké. 5. A kortárs mediálás egyszerű formája már a képzés elején használható, nem feltételezi az EMK tudását. 6 A szülők bevonhatók a képzés folyamatába, mely további segítséget adhat számunkra, illetve a módszer elterjesztéséhez. 7. Nagyobb ellenállással, eltérő világszemlélettel a képzés folyamán nem találkoztunk. A korábbi élettapasztalat tévhitei belátás szintjén hamar orvosolhatók, de ennek beépülése a mindennapokba hosszabb időt vesz igénybe a felnőtteknél. 8.  Az EMK alapú kortárs mediátorképzésnek, mint innovációnak sikerült leraknunk a módszertani alapjait, melyet a továbbiakban felkínálunk vitára, adaptálásra és továbbfejlesztésre. 9. Meggyőződésünk, hogy a munkának csak a kezdetén járunk, annál hamarabb tudunk fejlődni, minél több impulzust kapunk, minél több partner véleményét ismerjük meg a folytatáshoz. Szeretnénk adni és kapni is.
 
Garamvölgyi György (2010.07.24.)