Cél

A kortárs mediátorképzés célja segíteni a gyerekeket, hogy a hozott mintáktól függetlenül legyenek saját élményű megtapasztalásaik, megérezzék, milyen az, ha kiállnak magukért, meghallgatják a másikat, majd együtt megkeresik a mindenki számára megfelő megoldást az adott körülmények között.

Minél többször voltak részesei egy ilyen folyamatnak, annál erősebb az élmény, annál könnyebben fogják tudni használni a mediáció során megtapasztaltakat olyan környezetben is, ahol a társak nem támogatják direktben ezt a folyamatot.   A folyamat részese lehet az is, aki megfigyelőként szemléli az eseményeket. Ez persze nem pótolhatja az aktív részvételt, de bátorít rá, és ez a passzív megfigyelői státusz mélyíti az aktív résztvevőként szerzett tapasztalást.

Az Erőszakmentes kommunikációra épülő mediátorképzés várható eredménye

A résztvevő gyerekek

• begyakorolhatják, hogyan állhatnak ki önmagukért,
• miközben hozzászoknak egymás meghallgatásához is,
• megtapasztalják, hogy egy konfliktusból mindkét fél tanulhat.
• minden helyzetben találhatnak az érintettek számára elfogadható megoldást.

A folyamat lényegi elemei:

1. A konfliktusba került gyerekek választanak maguknak mediátort. /Eddigi tapasztalatok alapján, kis gond esetén az osztálytársaik közül valakit, aki nem látta a konfliktust, nagyobb probláma esetén (amikor valaki sír) a pedagógust kérik meg./
2. Minden érintett fél kibeszéli magát.
   • Megállapodásra jutank, hogy mi is történt valójában.
   • Majd nem csak azt mondják el mi történt, hanem azt is ki hogyan élte meg a folyamatot. (érzés, szükséglet) Mindkét fél visszamondja mit hallott. Ez a rész a lelki sérelmek begyógyítása érdekében rendkívül fontos. Azzal, hogy kimondhatja valaki, hogyan érintette őt ami történt.
3. Megállapodnak abban, hogyan lehetne helyrehozni az okozott sérülést.
4. Megteszik azt, amiben megállapodtak.

Miért ezt

A mediációval kapcsolatban azt szokták negaívumként felhozni, hogy tűzoltás. Csak a konfliktus után hat. Miután ez a rendszer célját tekintve nem eredmény-, hanem kapcsolat-orientált, segíti nem csak a történtek, hanem a velük kapcsolatos érzések és szükségletek feldolgozását is. Ezáltál lehetőséget ad a résztvevőknek, hogy kimondják az érzéseiket és szükségleteiket érzelmileg érintett helyzetben. Amennyiben ez gyermekkorban rendszeresen megtörténik, nagy eséllyel szokássá válik.