Cél
A kortárs mediátorképzés célja segíteni a gyerekeket, hogy a hozott mintáktól függetlenül legyenek saját élményű megtapasztalásaik, megérezzék, milyen az, ha kiállnak magukért, meghallgatják a másikat, majd együtt megkeresik a mindenki számára megfelő megoldást az adott körülmények között.
Minél többször voltak részesei egy ilyen folyamatnak, annál erősebb az élmény, annál könnyebben fogják tudni használni a mediáció során megtapasztaltakat olyan környezetben is, ahol a társak nem támogatják direktben ezt a folyamatot. A folyamat részese lehet az is, aki megfigyelőként szemléli az eseményeket. Ez persze nem pótolhatja az aktív részvételt, de bátorít rá, és ez a passzív megfigyelői státusz mélyíti az aktív résztvevőként szerzett tapasztalást.
Az Erőszakmentes kommunikációra épülő mediátorképzés várható eredménye
A résztvevő gyerekek
- begyakorolhatják, hogyan állhatnak ki önmagukért,
- miközben hozzászoknak egymás meghallgatásához is,
- megtapasztalják, hogy egy konfliktusból mindkét fél tanulhat.
- minden helyzetben találhatnak az érintettek számára elfogadható megoldást.
A folyamat lényegi elemei:
- A konfliktusba került gyerekek választanak maguknak mediátort. /Eddigi tapasztalatok alapján, kis gond esetén az osztálytársaik közül valakit, aki nem látta a konfliktust, nagyobb probláma esetén (amikor valaki sír) a pedagógust kérik meg./
- Minden érintett fél kibeszéli magát.
- Megállapodásra jutank, hogy mi is történt valójában.
- Majd nem csak azt mondják el mi történt, hanem azt is ki hogyan élte meg a folyamatot. (érzés, szükséglet) Mindkét fél visszamondja mit hallott. Ez a rész a lelki sérelmek begyógyítása érdekében rendkívül fontos. Azzal, hogy kimondhatja valaki, hogyan érintette őt ami történt.
- Megállapodnak abban, hogyan lehetne helyrehozni az okozott sérülést.
- Megteszik azt, amiben megállapodtak.
Miért ezt
A mediációval kapcsolatban azt szokták negaívumként felhozni, hogy tűzoltás. Csak a konfliktus után hat. Miután ez a rendszer célját tekintve nem eredmény-, hanem kapcsolat-orientált, segíti nem csak a történtek, hanem a velük kapcsolatos érzések és szükségletek feldolgozását is. Ezáltál lehetőséget ad a résztvevőknek, hogy kimondják az érzéseiket és szükségleteiket érzelmileg érintett helyzetben. Amennyiben ez gyermekkorban rendszeresen megtörténik, nagy eséllyel szokássá válik.